Varázsjáték előtt
Óvónői jellemzés
Árvácska nagycsoport elején került hozzánk. A kislányt édesanyja egyedül neveli, albérletben laknak, igen rossz anyagi körülmények között. Többször kényszerültek lakóhelyet változtatni, albérletről albérletre vándoroltak. A rossz szociális háttér ellenére Árvácska tisztán és rendezetten jár óvodába. Kezdetben igen visszahúzódó, csendes.
Egyedül játszik legszívesebben, azonban a képzeletjátékokba már ekkor is nagy örömmel kapcsolódik be, és hamarosan megmutatja mindazt a szomorúságot, bizonytalanságot és félelmet, amit a változó körülmények miatt érez.
Aztán nagyon gyorsan elkezd „dolgozni”, és a képzelet segítségével megteremti mindazt, amire szüksége van. Egyre inkább képes már segítséget kérni, és elfogadni, odafordul a társakhoz, és elfogadja a társaktól induló kezdeményezéseket, hívásokat. Megtalálja a helyét a csoportban, meg tudja fogalmazni érzéseit, kívánságait. Mikor iskolába kerül, önmagában megerősödve kezdi meg a tanulmányait.
Árvácska más szemszögből
Virágcsokor című játék, „Jó volt állni a virágcsokorban, és a régi óvodára gondoltam, meg az ottani barátnőmre.”
A növekedés-játékok perspektívát adtak számára, ugyanakkor megmutatták azokat a pontot is, ahol még vergődik. A verbális élménymegosztás megnyitotta az érzelem – kommunikáció felé, fájdalmai, érzései szavakká, képekké formálódtak. Kedvenc szimbólummá váltak a virágok, amik segítségével olyan érzékletesen meg tudta mutatni érzéseit. Alig egy hónapja van az óvodában,amikor a korábbi kapcsolataitól való elszakadást megjeleníti. A következőket mondta az élménymegosztásban: „Jó volt állni a virágcsokorban, és a régi óvodára gondoltam, meg az ottani barátnőmre.” (20.sz.rajz, Virágcsokor c. játék) Árvácska „a veszteségek és a bátor kiállás lánya”. Soha nem látta az édesapját, de édesanyja kiskorúsága ellenére teljes elszántsággal felvállalta, megvédte az életét annak ellenére, hogy ennek családi kitaszítottság és nyomor volt az ára. A nagyszülői háttér azonban nem nyugszik, akár a jog útján, de el akarja venni az anyától a kislányt. Az anya újra csatát nyer, de nem bírja sokáig a nélkülözést, elfogadja a felkínált nagyanyai segítséget. Ekkor robban be az életébe egy barát, aki inkább „kiissza” az édesanya életét, mint „feltölti”.
Ez a következő, szinte legyőzhetetlen veszteség a kislány számára: elveszteni az anya kitartó, megtartó figyelmét. Ezt a hiányt kezdi el betölteni a varázsjátékokkal, hiszen tudja, egyre jobban kell mostantól saját magára figyelnie. A mozgásjátékok lassú tempójával végre utoléri önmagát (hiszen a körülmények hihetetlen gyorsasággal váltakoztak, amit követni sem tudott), megtalálta saját maga és a Lélek közötti ritmus-összhangot. A költözések utáni rövid nyugalomban legszívesebben mindig anyja kezét fogta volna, hogy elmehessenek együtt sétálni…
Idősebbnek lenni című játék, 6 éves 1 hónapos „6 éves vagyok, mert igaziból is az vagyok, és ideköltöztünk, és elmentünk sétálni anyával.”
Az magányosság érzése mellett megjelenik a szegénység képe, és a saját megoldás, ami nem a pénzről szól, hanem belső gazdagodásról.
Belső fény című játék, 6 éves 3 hónapos „Az asztalon van egy gyertya, abban az otthonban, ahová betértem, és ott nagyon szegények laknak, és nagyon sok dolgom volt, mert gonoszak voltak. De aztán jött egy tündér és ő varázsolt nekem csodálatosat.”
A Virágok adják kezébe a segítségkérés szimbólumát:
Magocska című játék, 6 év 5 hónapos „Hullámzott a tenger, és elöntött az árvíz, és én szerettem a vizet, de aztán már el szerettem volna menni, mert hideg volt, és a kis virág mutatta az utat nekem, és kinyújtottam a kezemet, hogy észrevegyenek.”
Ezeket a képeket képes volt megtelíteni énerővel, a páros játékokban megélt gyengéd érintéssel, érzelmi távlattal, ami segített neki megküzdeni nehézségeivel.
Varázssampon című játék, 6 év 5 hónapos „Körülnéztem, szépen sütött a nap, és egy kis hideg innivalóval lehűtöttem magamat.”
A kapott képeket nemcsak a varázsjátékokban használta, hanem belevitte minden játékformába. A delfin, mint az emberhez nagyon közeli, segítő állat számtalanszor megjelenik a játékaiban, úgy, hogy akár ő maga változott át delfinné, ráhasalva a nagy gimnasztikai labdára „odaúszott” az óvónőhöz, majd el tőle, akár úgy, hogy rajzaiban jelent meg fontos elemként.
A nagycsoportosok év végén ajándékot készítettek a leendő kiscsoportosoknak, könyvet rajzoltak nekik. Ebben egy kis delfinről, Marciról szólt a történet (amit a gyerekek maguk találtak ki, sőt, a könyv ötlete is tőlük származik), aminek egyik oldalát Árvácska rajzolta.
„A kisdelfin az óvodában kapott egy varázskoronát, ami örökbe az övé maradt, és mindig azt varázsolja neki, amit Marci szeretne.”
A varázsjátékok után készült rajzokhoz szívesen költött verset, dalt. Mandalái, amit nagy kedvvel rajzolt, elvezették őt a rend és a lényeg „birodalmába”. Mandalái közül egy különlegeset választottam ki, egy földgolyót, ami megtartotta őt, mint hidat, hogy átmehessenek mindazok rajta, akik szeretnének.
Hídépítés című játék, 6 év 2 hónapos „A földgömb tartott egy kicsit, mert nem tudtam odatapadni a hegyhez, aztán mentem a nyár tündéréhez, hogy varázsoljon vissza emberré. Mert nehéz volt amikor anya átment, utána elkezdtem nehezülni.”
Végül, egy év játék után megtalálta újra vissza az utat az édesanyához. Már volt ereje meggyőzni őt, maga mellé állítani. Már tud meríteni a korai együtt töltött élményekből, amik feltöltik, hogy nyugodtan „elindulhasson” az iskolába.
Szív szigetek című játék, 6 év 7 hónapos „Anyával elmentünk a szigetre, és ott találtunk egy pálmafát, és anya mondta, hogy ne menjünk inkább el a szigetre, aztán mégis azt mondta, na jó, és a szigeten együtt eszegettük a kókuszdiót, amiben finom tej volt.”
Varázsjáték után
Óvónői jellemzés
Nagyon gyorsan elkezd „dolgozni”, és a képzelet segítségével megteremti mindazt, amire szüksége van. Egyre inkább képes már segítséget kérni, és elfogadni, odafordul a társakhoz, és elfogadja a társaktól induló kezdeményezéseket, hívásokat. Megtalálja a helyét a csoportban, meg tudja fogalmazni érzéseit, kívánságait. Mikor iskolába kerül, önmagában megerősödve kezdi meg a tanulmányait.