Menu

Érzékszervi (látási) problémák

Varázsjáték előtt

Óvónői jellemzés

Gréta 4 évesen került a kiscsoportba. 9 dioptriás szemüveget hord. Nystagmusos szemmozgása igen erőteljes. Középsős korában sikerült a látásvizsgálatot megbízhatóan elvégezni, ekkor derült ki, hogy 20 %-os a látása. Az orvosi diagnózis szerint a születés közben történő sérülés a központi idegrendszert közepes mértékben károsította.

Ennek következtében a mozgása és a beszéde kiscsoportban  kortársainál fejletlenebb. Mozgása összerendezetlen, kis terpeszben jár, bizonytalan, egyensúlyérzékelése nagyon fejletlen. Beszéde akadozó, beszédtempója is „ritmustalan”. Hangosabb zajokra hevesen reagál, legtöbbször sírva fakad. Gréta érzelmileg is nagyon labilis, a kiscsoport első 3 hónapjában „megközelíthetetlen és érinthetetlen”.

Az első fél évet édesanyjával tölti bent az óvodában, minden nap egy – két órára jönnek az udvari játékidőben. Ezalatt nagyon lassan, de alakul a kapcsolatunk, már néha kis időre bent marad velünk az édesanya nélkül is. Így kezd el egy napon varázsjátékot játszani. Játszik úgy, hogy még nem ül le közénk a körbe, messziről figyel, hallgatja a játék „meséjét”, majd feláll, egészen kicsit közelebb jön, és mosolyog! Minden játékkal egyre közelebb és közelebb kerül, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egész idő alatt velünk van.

Gréta más szemszögből (pszichológiai értelmezés)

Egy boldog várandósság után elinduló szülés megakad, mire az orvosok az anya  „segítségére sietve” kipréselik belőle a gyermeket.

Varázsjáték

A kislány így fogalmazza meg ezt az élményt egy születésjátékban (5 év 7 hónaposan; 6.sz. rajz), amiben a barlang szimbolikája „hívja” a születésélményt: “Nagyon sötét volt, és semmit sem láttam, és közel voltak a falak, és nyomták a fejemet, és fájt a fejem. Amikor kijöttem, akkor láttam már, és siettem el a barlangtól.” Miközben mesélt, szemét két kezével betakarja.

(A minta transzgenerációs „örökség”, generációk óta így alakítják az anyák ebben a családban kapcsolatukat gyermekeikkel.)Az anyai fájdalom szülte burok (az új,óvó anyaméh szövése a születés után) egyrészt megvédte Grétát, nyugalmat, biztonságot jelentett a sérülésével küszködő kislánynak, másrészt viszont elszigetelte őt a külvilágtól.

A genetikai program törvénye ugyan kényszeríttette a fejlődésre, de az anyai féltés, a burokban tartás lelassította és elbizonytalanította azt. Kapcsolatai édesanyján kívül nem voltak (nem is lehettek), szinte egyként éltek és lélegeztek, szimbiotikus kapcsolatuk nem engedte meg a differenciálódást.

Grétának ezt a megkülönböztetést kellett megtenni –állandó anyai engedélyezéssel – fél éven keresztül az óvodába lépés után. Az anyának pedig látnia kellett, jó helyen hagyja-e a kislányát. Neki is pontosan ennyi idő kellett az „átadáshoz”.

Így hát Gréta körülnézett a csoportban, de még nem tudta mibe kapcsolódjon bele. Megtalálta a varázsjátékokat, ami nem jár nagy felfordulással, mozgolódással, tumultussal…., aminek csendje ismerős számára, és amiben elkezdhetett „távolról” barátkozni a többiekkel.  Aztán bemerészkedett a babakonyhába, egyre bátrabban nyúlt a tárgyakhoz és jobban érezte a többiek jelenlétét.

Nagyon kifinomult érzékkel fogja fel a csoporthangulatot, ösztönösen kerül minden hangos, veszélyes (túl közeli) helyzetet. De megérzi a biztonságot is, megtapasztalja, hogy ezt már önmaga választhatja (pl. a biztonságos játékkört), megtarthatja saját ritmusát, amivel megérkezik.  Az ő  (!) döntése volt, hogy elfogadja a „közös”-séget. Mivel a felnőtt – és a gyerekcsoport egyaránt befogadta, benn is tudott maradni a helyzetekben. Amint biztonságban, elfogadottan érezte magát, befogadóvá vált a varázsjátékok képi világa iránt. Megszülettek az első önállóan kimunkált „ikonok”. A belső látás megerősödésével a külvilágba is ki mert nézni.

A mozgásjátékok megéreztették vele a lassú mozgás biztonságát, a folyamatosságot, azt, hogy megtarthatja saját tempóját. Gréta ritmusa ugyanis a nagymozgásban és a beszédben is hűen tükrözték a születéskor átélteket: elindult, megakadt, és aztán kipréselődött a szó, vagy a mozdulat.

Varázsjáték

Hópelyhek című játék, 4 év 4 hónapos „Gyorsan szállnak a hópelyhek.”

Aztán egyre határozottabban megjelentek a színek,  a vonalak folyamatosabbakká váltak.

Varázsjáték

Virág című játék, 4 év 5 hónapos „Ezen a képen nyár van, mert nyáron szokott szivárvány lenni.”

Figurái közül csak egy-egy fért rá a papírra, talán a számára leglényegesebb, amivel üzenni tudott, amivel megmutathatta belső világát (belső „gyümölcseit”).

Varázsjáték

Növekedő fa című játék, 4 év 7 hónap „Ez itt én vagyok és amikor megnövök, terem rajtam a cseresznye.”

A játékok azonban kezdik felülírni a „születési mintát”. Most az elindulás után már kivár, magában elsimítja az akadályt, és „folytatja útját” egy – egy szépen ívelő mozdulattal, vagy gördülékeny beszéddel. A légzésjátékokkal a lehelet újabb és újabb formákat varázsolt, a fantáziajátékok pedig olyan képi „kínálatot” nyújtottak, amik felgyorsították a belső alakulást.

A látásélesség még nem mérhetően, de szemmel láthatóan javult, Gréta bátran nekiállt kihasználni mindazt, amivel rendelkezik. Távolabbra lát, megjelennek a differenciált távolságok, kezdi egyre pontosabban bemérni a lehetőségeit. Rajzainak figurái egyre méretarányosabbak, integráltabbak, kifejezőek.

Varázsjáték

Megjelennek az ember-figurák, az érzelmek láthatóvá válnak. Az angyalfigurát a karácsonyi ünnepek után rajzolta, és az élménymegosztásban azt mondta, hogy „Az angyalka visz engem (mint gyertyát (a szerző megj.)), hogy világítsak.” (5 év 2 hónap)

Egyre elérhetőbbek Mások is számára. Barátnőt és játszótársakat talál , de legfőképpen önbizalmat, önerőt, önkifejezést, ölelést, mosolyt, közelséget, önmaga által kontrollált biztonságot a világban.

Varázsjáték

A képzelet óriási tereket nyit számára, megmozgatja, segítségével elindul felfedezni saját belső világát, és ezzel párhuzamosan teret nyit a nagyvilág számára is.

Varázsjáték

Szív című játék, 5 év 6 hónapos „Szép, pörgős ruhám van, és nagy szárnyaim, és el tudok messzire repülni. Egy Varázsországba. A Varázsországban minden csodálatos, jó ott lenni.”

A látóapparátus oly sok belső erőt, impulzust kapott, ami lehetővé tette és teszi, hogy a látást segítő, azt kiegészítő idegrendszeri hálózat megteremtődjön, és közvetlen összekapcsolódjon a látással. A látáshoz fűződő fájdalom feldolgozása, ami egyben anyai fájdalom is, még sok időt és  belső „munkát” kíván.

Varázsjáték után

Óvónői jellemzés

Az élménymegosztáskor eleinte halkan, alig egy-két szóval válaszol, de a rajzolásba ettől az alkalomtól kezdve mindig bekapcsolódik. A rajz utáni verbális élménymegosztásban is egyre közelebb, és közelebb ül, és kiscsoport év vége felé már egészen szorosan ül mellettem. Az érinthetetlen kislány egyre magabiztosabb lesz, egyre bátrabban mozog, és egyre többször veszi a zsírkrétát, és rajzol, rajzol, a táblát szívfacsaróan közel tartva a szeméhez.

Középső csoportban teljesen kinyílik, örökké mosolygó, barátkozó nagylány válik belőle. Barátnőt talál egy nála két évvel fiatalabb kislány személyében, de mindenkivel barátságos, teljesen egyenrangú fél minden kapcsolatban. Az elfogadás teljes mértékű a csoportban. A játékok során megtapasztalhatja az elfogadás olyan szintjeit, aminek az átélése erőt adhat, amikor arra szüksége van.

A lassú mozgásos játékok segítik a mozgáskoordináció fejlődését, míg a légzésjátékok a helyes ritmusban történő beszédfejlődést. S ugyan a látásélességet javítani nem lehet (szemüveggel sem lát élesebben), de funkcionálisan mégis többet érzékelhet 20%- nál. Ismeri a színek ezernyi árnyalatát, és a saját, belső képei segítenek „feltérképezni” a világot, amiben ő a középső csoport végén gyönyörű szivárványszínű tündérré változik, és ölben ülve mesél és mesél megállíthatatlanul.

További esetleírásokhoz kattintson ide!