A temperamentum és ennek környezetre és kapcsolatokra gyakorolt hatását taglaló cikkem második részében, a melankolikus és flegmatikus lelkekről írok.
Melankolikus
A mélységes és megfontolt melankolikusok alaposak és kitartóak. Hihetetlen mély és gazdag érzelemviláguk főképp saját maguk felé fordul. Mindent, ami a külvilágban történik, képesek összefüggésbe hozni saját magukkal, mindenben találnak valami „csak rájuk” vonatkozó történést.
Nagyon kevesek felé nyílnak meg, de aki felé nyitottakká válnak, azokhoz végtelenül hűségesek. Minden körülmények között megbízhatóak, döntéseiket csak alapos megfontolás után hozzák meg, nagyon körültekintőek. Ezek a gyerekek „milliószor” kipróbálnak egyvalamit, szinte megunhatatlanul, sokáig és kitartóan képesek ugyanazt játszani. Szeretnek az egészen apró tárgyakkal, játékokkal is elmélyülten játszani, általában remek kézművesek.
Az elmélyült, belefelejtkező játékhoz koncentráció, és fegyelem kell. Mindkettőből sok van nekik. Olyannyira, hogy előfordulhat velük, nem hallják meg a „váltásra ösztönző” szavakat. Nehezen hagyják abba a megkezdett játékot, nehezen kezdenek bele rögtön újba. Bíztatni kell őket, hívni, és mindenek előtt nagyon szeretni.
Érzékenyen reagálnak önmagukra, mély empátiás érzékkel megáldottak, hamar megtalálják a szomorú, bánatos, frusztrált társukat. Érzelmi mélységeik megélése olyan mértéket ölthet, ami „lebénítja” őket, lefagyhatnak a cselekvésben, és passzívakká válhatnak. Hosszú ideig hatnak rájuk az események, egy-egy elszenvedett sérelem még sokáig fájdalmat tud nekik okozni. De örömük is „egész napot betöltővé” tud válni.
Az a kislány, aki, miután eljátszotta, hogy kinő a földből, ezt a csodálatos „Magocska” rajzot készítette. Aztán el is mesélte: „Nem bírtam már kucorogni a vízben, és kinőttem, olyan nagyra nőttem, hogy az égig értem, és beszélgettem a napocskával, hogy milyen jó, hogy ilyen szép nagyra nőttem, és este lehajtottam az ágaimat, úgy pihentem.”
Az édesség, ami túlpörgeti a szangvinikusakat, nekik kellemes, „édes érzést” adhat. A felnőttől „azt várják”, hogy „megkönnyítse” a létüket. Szorosan átölelje őket, és mutasson rá arra, hogy nem minden történésben „érintett”. Hogy a helyzetből sok minden fakadhat, amit bár nem ért, de nem ellene irányul.
Flegmatikus
Akiknek fát lehet vágni a hátán, akiknek mindig minden úgy jó, ahogy van, azok a flegmatikusok. Jóindulatúak, békeszeretők, jól kijönnek mindenkivel, nyugodtak, szívósak, hűségesek, nagyvonalúak, mindig mindenre van idejük. Társaságban nagyon szeretik őket, mert jó hallgatók.
Gyakorlatiasak, az elkezdett feladataikat ugyan lassan, de nagy kitartással csinálják végig. Nyugodtságuk azonban őrjítő lassúsággá fokozódhat. Lehetőség szerint kerülik az erőfeszítéseket, igyekeznek minél messzebb lenni azoktól a helyzetektől, amiben meg kellene mozdulni. Ilyenkor szinte láthatatlanná tudnak válni.
Nehezen lehet őket bevonni a kezdeményezésekbe, az együttes játékba. Ha lehet, akkor inkább kívül maradnak, inkább mesekönyvet nézegetnek, vagy csak úgy „üddögélnek”, figyelik a körülöttük zajló eseményeket. Akkor is nyugodtak tudnak maradni, ha felfordulás veszi őket körül, például az egész délelőtti játék utáni elpakolás- rendrakás idején, és ha ilyenkor megkérjük őket, hogy segítsenek, csak néznek ránk nagy szemekkel, és úgy tűnik, nem értik, mit is akarunk tőlük.
Ők azok a gyerekek, akik a lehető legnagyobb nyugalommal ülnek az öltözőben, mellettük, vagy ölükben tartva a ruhájukat, és nem mozdulnak, sem szép szóra, sem a „szigorúbb” sürgetésre, kivárják, míg megérkezik a segítség, és még akkor sem nagyon értik, miért is ez a nagy sietség.
Általában jellemző rájuk, hogy lassan esznek, szinte alig rágnak (húst, kenyérhéjat, héjas gyümölcsöt, pl. almát, körtét alig, vagy egyáltalán nem esznek), inkább a folyékony, pépesebb ételeket részesítik előnyben. Ebből a nyugodt állapotukból kimozdítani, megmozdítani nagyon nehéz őket, de ha megmozdulnak, akkor nagyon ügyesek és nagyon precízek.
A felnőtt kevésbé tud nekik segíteni ebben, de egy jó társaság, kortársaik képesek őket megmozdítani. Szeretnek velük lenni, magukkal vinni a játékba, mert türelmesek, elfogadnak bármilyen szerepet, nem mondanak ellent…
Ez a 6 éves kislány a következőket fűzte a festményéhez: „Kék és lila az ég, én beszívtam a levegőt, és csillogós kék lettem.”