A saját tér – kuckó építés

Az óvodás gyermekek belső világában a térnek különleges szerepe van. A gyermekek egyszerre élik meg a képzelet végtelen tereit és a fizikai tér határait, és ezekkel együtt saját én-határaikat. Saját fizikai határaikat olykor személyre szabottan, szűk, önmagukat erősítő térrel veszik körül (kuckóval, sállal, pokróccal…). Szeretnek kis helyen biztonságban, védetten „lenni”. Ez az állapot visszaviszi őket abba meleg, elfogadó állapotba, amit akár a várandósság, vagy akár a korai életszakaszban élhettek meg, és ahol újra meg újra feltöltődhetnek, hogy legyen erejük kilépni a tágabb térbe akkor, amikor a „családi világ” nyitott az ő érkezésükre.

A családi tér

A családi tér jelenti a gyermekek számára – optimális esetben – a biztonságos világ határait, amiken belül az elveszettség érzése nélkül léphetnek ki a maguk által teremtett szűkebb, biztonságos határok közül. A család „területkijelölő” funkciója nélkül a gyermek elveszettnek érzi magát a világban. Elveszettségében tájékozódási, orientációs zavarai lesznek, elveszti az irányok érzékelését, teljességgel összekuszálódik a jobb és a bal oldal, meginog a talaj. Az elég jó határokat felállító családok tagjai orientációs pontokat adnak a gyermek számára, amely abban segíti őt, hogy biztos irány-érzékelés alakuljon ki benne. A gyermek a külső térben megélt biztonságos pontokat, mint egy koordinátarendszert, önmagára is képes vonatkoztatni.

A külvilági tájékozódás

A belső – és a családi koordinátarendszer adja meg a gyermek számára az önmagában és családjában megélt magabiztosságot, rugalmas tér-kezelést, és az e teren belüli szabad mozgás lehetőségét. Csak az így begyakorolt tér-biztonság segíti a gyermekeket a családon kívüli tágabb tér birtokba vételére, amit először minden gyermek a képzeletében jár be, messzi vágy-tájakra eljutva.

E képzeleti tér bemozgása és megerősödése teszi lehetővé, hogy a gyermekek egyre biztosabban lépjenek ki a családi térből a tágabb fizikai és társas tér felé.

A felnőtté válás útján a gyermek, majd később a fiatal a családi tér biztos pontjait képezi le a nagyobb térben, hogy felnőttként a világban való tájékozódás biztonságát élhesse meg.

Az óvodai tér

Az óvodáskorban a családi tér nagysága sok hasonlóságot mutat az óvodai tér nagyságával, ahol a biztos tájékozódási (téri és szociális orientációs)  pontokkal rendelkező gyermekek gyorsan, egyszerre önérvényesítően és együttműködően veszik birtokba a teret. Ez azt jelenti, hogy feltalálják magukat, és hatékonyan használják önmaguk örömére a felfedezett teret, és evvel együtt a térben lévőkkel jó kapcsolatot képesek kialakítani. Ez megfelel a csoportalkotás általános (szociálpszichológiai) szabályainak, miszerint a csoportalakulás fázisában, az un. viharzás periódusában a gyermekek (viharosan) keresik a helyüket a csoporton belül. Ezt követi az a szakasz, amelyben a kialakult és egyre dinamikusabban fejlődő kapcsolatok jelentik az önmagát és másokat is figyelembe vevő gyermekek közösségét. A csoportban önmagát megtaláló és másokkal jó kapcsolatot kialakító gyermek biztonságban érzi magát, testtartása magabiztossá, mozgása összerendezetté, játékában elmélyültté válik.

Érzelmi tér

A közösen együtt játszó gyermekek egy közös érzelmi térben találnak egymásra, a csoporton belül kialakulnak az együtt mozgások, gyakoribbá válik a szemkontaktus, a gyermekek felveszik egymás ritmusát mind fiziológiai szinten, mind a tevékenységek szintjén. A felnőtt figyelmi és bizalmi terében képesek önmagukat fegyelmezni, a játék adta lehetőségeket maximálisan kihasználni, és ebben a helyzetben másokat is megtartani. Ebben a térben a felnőtt olyan hátteret biztosít, amiben szeretetével és teljes odafordulásával teremti meg a gyermekek számára a szabad mozgás, és a szabad játék lehetőségét.