Ha a családra gondolunk, akkor sok minden felmerül bennünk. A család „szent egység”, véd- és dacszövetség – mondhatjuk. „Mindenki egyért, egy mindenkiért.” A család Caplan (1976) megfogalmazásában a világra vonatkozó információk összegyűjtője, továbbadója, értelmezője, egy olyan „rendszer”, amely visszajelez minden családtag számára, egyúttal referencia – és kontrollcsoport. Eligazít a problémák megoldásában és közbenjár az arra rászorulókért.

Igazodási pont

A családban alakul ki az a fajta világkép, ami a közös-, és az egyéni életfilozófia forrásává válik, ami lehetővé teszi az identitás kialakulását, ezzel fokozza az érzelmi teherbírást.  A családra optimális esetben mindig lehet számítani, gyakorlati és konkrét segítség formájában. Nem utolsó sorban – mondja Caplan – a család a pihenés és regenerálódás helye.

Ezt a facsaládot egy hat éves kislány készítette kérésünkre. (Instrukció:”Kérlek, rajzolj egy facsaládot!”) A következőket mondta: „Ez itt a copfos királylány-fa,  itt az anyuka-fa almafa, és ez az apuka- fa lombos fa.”

A gyermek számára

A család az, amit óvni kell és óvni érdemes, amiben az egyenértékűség érzése mellett megélhető az egészséges családi hierarchia. A család a szeretet, a gondoskodás és törődés gyönyörű „műhelye”, ami válhat pokollá is, a szeretetlenség, az elhanyagolás, a bántalmazás színterévé.  A gyermekek számára az a család a tökéletes (úgy, ahogy van), amiben élnek. Sokáig nem is vágynak másra. Az összehasonlítások időszakában szembesülnek a gyermekek azzal, hogy vannak másmilyen családok, amiknek mintájára – ifjúként – létrehozhatnak önmaguk számára egy virtuális, ideális családot, ami a realitással kapcsolatban maradva segítheti őket a saját családjukban megélt deficitek kompenzálásában.

Az óvodásainknak a család a MINDEN. Együtt lélegeznek vele, fogantatásuktól fogva érzik szüleik feléjük irányuló érzéseit, vágyait. Nem megfogalmazható módon, de számukra nyilvánvalóan értik, felfogják a család rezdüléseit, a szülők közötti kapcsolatot.

Az óvoda

Amikor az óvodába megérkezik egy kisgyermek, akkor a családdal együtt érkezik. A család nevelőpartnernek hívja meg az óvónőket, dajkákat, és ad lehetőséget a gyermekeknek, hogy saját korosztályukban társakat, barátokat találjanak. Mi szülők, akkor érezzük jól magunkat az óvodában, ha az óvónők, dajkák „mellénk szegődnek” gyermekünk nevelésének útján, alázattal, tapintattal elfogadva, hogy 2, 3 vagy 4 év folyamán együtt haladunk. Ehhez fontos, hogy érezzük, nem akarnak „szakemberebbek” lenni, mint mi vagyunk.  Ha elismerik, mi szülők vagyunk a legkompetensebbek saját gyermekünk nevelésében. Az is jól esik, hogy ha olykor megakadunk, megbeszélhetjük természetes módon egymással nehézségeinket. Én, mint szülő, örülök minden új kezdeményezésnek, versnek, éneknek, rajznak, de legjobban akkor örülök, ha jól tudnak együtt lenni a gyerekek, felnőttek az óvodában, ha a rajzokon, énekeken, verseken kívül hazahozzák és tovább élhetik a bent megélt örömöt, békét.

Család, mint művek témája

A család, mint „téma”, sokszor megjelenik az alkotásokon, kiváltképp a rajzokon.  Ezeket mindig tapintattal kezeljük az óvodában (remélhetőleg). Minden pedagógus tudja, hogy a családrajzok mindig a rajzolás időpontjában megélt érzéseket, vágyakat, reményeket mutatják, ezért azok nem „publikusak”, nem is kerülnek fel a faliújságra (ahogy az otthon készült családrajzok sem kerülnek be az óvodába).

Ünnepek

A családi élet maradandó emlékekei az ünnepek, a közös ünneplések. Kivételes pillanatok lehetnek ezek a gyermekek számára, mélyen beléjük vésődnek az egymáshoz tartozás, az egymásra figyelés, az egymás iránti „szeretet-szolgálat” élményei. Felejthetetlen, életre szóló mintát közvetítenek. Minél mélyebben megélik az együttesség meghittségét, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy tovább fogják adni ezeket. Ezeken az ünnepeken nagyon fontos az ajándék a gyermekek számára, bár értéküket nem érzékelik. Örülnek, ha sokféleképpen tudják használni, alakítani a kapott játékokat. A drága, ám ötlettelen játékok hamar a roncsok közé kerülnek, de mindennek óriási jelentősége van, amivel együtt lehet játszani.  Odafigyelés, idő, ölelés, játék és beszélgetés az, amire vágyik egy gyermek, de mindenek előtt bizalomra, családi biztonságra és  belé vetett hitre.