Menu

Problémás gyermek az iskolában és a Varázsjáték

2018-09-07 - Cikkek, Varázsjáték az iskolai gyakorlatban
Problémás gyermek az iskolában és a Varázsjáték

Az iskolába lépve a gyermekek boldog örömmel látnak neki a tanulásnak, a felnőtt életbe való beilleszkedésnek. Megtanulják, hogyan tudnak lelkesedéssel, belső indíttatásuknak megfelelően új ismereteket elsajátítani, a viselkedés – mozgás, az érzelmek, a társas kapcsolatok terén, valamint az értelmi és erkölcsi területeken.

“Problémás gyermek”

Az elsajátítás módját azonban nagymértékben meghatározza az az alapvető viszonyulási mód, az a családból hozott és az alternatív szociális közegekben megerősített vagy átdolgozott kötődési minta, aminek „szabad vegyértékeivel” érkeznek a gyermekek egy lezáruló óvodai korszak után.

Azok gyermekek, akiknek ezen hozott mintái és szokásai nem esnek feltétlen egybe az elfogadottal, ők az úgynevezett “problémás gyermekek”. Fontos azonban, hogy ne felejtsük el, hogy még gyermekek(!), akik vajmi keveset tehetnek arról, milyen mintákkal is rendelkeznek. Segíteni és változtatni azon mindig lehet.

A változáshoz azonban eszközök kellenek, s ezek „különleges szerszámok”: figyelem, elfogadás, tapintat, bizalomelőleg, kommunikáció, mentalizáció (önmagukra, másokra való egészséges reflektálás), kreativitás, fejlődés, növekedés, öröm, remény, hit. Ezeknek az eszközöknek a megteremtéséhez, kidolgozásához a Másikban fellelhető visszatükröző felületek kellenek, amelyben a gyermek láthatja, megélheti önmagát, amiben visszajelzést is kap, amiben önmagára vonatkoztatva megnyilvánulhat, amiben lehetőséget kap egy újfajta kommunikáció és viszonyulás elsajátításához. Végső soron olyan felületet kap, amelyben gyermek maradhat. Szerethető, elfogadható gyermek. Ilyen lehetséges eszköz és felület a Varázsjáték.

Varázsjáték

A Varázsjátékok maguk is a játék teremtette potenciális térben, a képzeleti munka segítségével válnak láthatóvá és hallhatóvá. A játékban megszülető empátiás térben jelenik meg a felnőtt-gyermek kapcsolat visszatükröző felülete, a felnőtt teljes odafordulása a gyermek felé, miközben a gyermek az osztály, a csoport védettségében megélheti saját belső világának megmozdulását, kibontakozását, a mozgás, a légzés, a fantázia, az érintés, az elmélyülés örömét, lélekfeltöltő erejét. Megélheti a közösség befogadó rezonanciáját, s benne az önmagára figyelés lehetőségét.

A játék szavai, mondatai, érzésindító gondolatai új tartalmakat teremtenek meg benne. Szavakat adnak az érzések, vágyak kifejezésére, azok elfogadhatóságának megélésére védett környezetben, és lehetőséget nyújtanak a belső élménytartalmak kreatív átdolgozására.

A “gyermeki arzenál”

A belső világban korábban olyan nagy területet elfoglaló felnőtt negatív technikai arzenál (veszekedés, szemtelen-pimasz hozzáállás, agresszió, káromkodás, fenyegetés, becsmérlés, gyanúsítgatás, provokálás stb.) helyét egyre inkább betölti az a felismerés és megélés, hogy örömöt, és boldogságot ad benne lenni saját belső világunk „örökké interaktív” forgatagában (ami a flow érzésével ajándékoz meg bennünket).

A belső világban forrásokat lehet találni a külső világgal való érintkezéshez, megtanulható, megtapasztalható lesz, hogyan lehet beengedni ebbe a világba a felnőtt feltétlen elfogadását, ami a –sokszor nem is olyan egyszerű -, és a gyermeki elfogadáshoz kötött (mint feltétel…). A belső forrásokkal megküzdési stratégiákat lehet kidolgozni a helyzetekkel való megbirkózáshoz, kompetensen, cselekvőképesen, önmagamra és másokra figyelve jelen lehet lenni az Életben, egy szóval, megfogalmazódik, hogy szeretni önmagunkat és másokat csodálatos dolog.

Ezt élhetik meg például a Szeresd magad című játékban (V. kötet 43. játék), melyet sok-sok bevezető játék után játszunk. A játék teljes leírása segít abban, hogy most mi is átéljük a „szeretés” lehetőségét, és azt, ahogyan átélhetik a gyermekek ezt az élményt.

Gyermeknyelven

„Szeretnélek Titeket meghívni egy olyan játékra, amiben átélhetitek, hogy milyen öröm az mindenkinek, hogy a világon vagytok.
Helyezkedjetek el kényelmesen, a szemeteket akár be is csukhatjátok, hogy egész különleges módon láthassátok magatokat… Képzeld el, milyen jó érzés, ha szeretik az embert, ahogy apu és anyu a karjaikba vesznek téged, és azt, ahogy Te átöleled őket. Most öleld át te is saját magadat, adj magadnak egy hosszú szeretetteli ölelést, és érezd, hogy Te a világban egyetlen vagy, egyedüli, és senki mással össze nem téveszthető. Milyen jó, hogy te, Te vagy. Lásd minden képességedet és tested minden részletét, melyek értékesek, különlegesek, egyediek. Fontos, hogy szeresd saját magadat. Adj magadnak időt, önmagadat átölelni és szeretni….

Lassan majd körbemegyek, mialatt Ti még szeretetteljesen tartjátok magatokat, és megkérdezem tőletek halkan, milyen érzés megölelnetek magatokat, mennyire nehéz, vagy könnyű szeretni önmagatokat. (Menjen körbe, és ha valamelyik gyerek nem tudja átölelni önmagát, akkor Ön ölelje át, gyengéden, szeretettel.)
Most, hogy elmondtátok, megtarthatjátok magatoknak az ölelés jó érzését. Bármikor, amikor fáradtak, magányosak, vagy szomorúak lesztek, fel tudjátok majd idézni, milyen az, ha szeretitek saját magatokat, ha át tudjátok ölelni önmagatokat. Pihenjetek még egy kicsit, majd lassan forduljatok vissza a körbe, hogy elmesélhessétek, hogyan éreztétek magatokat.”

Problémás gyermek és a Varázsjáték

Egy 6 és fél éves kislány így fogalmaz ez után a játék utáni rajzi élménymegosztásban (1. rajz, szó szerinti idézet): „Nagyon kell, hogy szeressük magunkat, és büszkék legyünk magunkra, mert szükség van ránk. Azért élünk, hogy jó legyen velünk, és a szeretettel, ami bennünk van, az egész világ.”

A játékfolyamatban a kapcsolódások egyre „emberibbé” válnak, reményt és erőt adnak akár az eredeti kapcsolat / kötődés megváltoztatásához is.

Hogyan történik mindez a mindennapokban?

Az osztálytanító ismeri a legjobban a gyerekeket, látja és érzi azokat a nehézségeket, melyek hátráltatják őket. Így formálódik meg benne a gyermekek még megfogalmazhatatlan, szavakba nem önthető kérése, mely alapján a játékfolyamatot felépítheti.

Az SZPT folyamatában több mint 150 „bevezető” játék, és 66 iskolás játék közül választhatjuk ki azokat, melyek az adott pillanatban, egy adott gyermeknek (általában az aktuálisan legnehezebb helyzetben lévőnek), vagy közösségnek a legnagyobb segítséget nyújthatja. A játékok és a játékfolyamat ismerete (amit a 90 órás akkreditált továbbképzésen (SZPT) lehet a legjobban elsajátítani) segíti a legmegfelelőbb játékkiválasztást. A koncepció köré gyűjtött játékok sora aztán már „magától” működik. A gyermekek élnek a nekik felkínált lehetőséggel, és több mint 20 éves tapasztalatunk szerint nagyon szeretik ezeket a játékokat.

Egy nem túl nagy létszámú osztályban, kb. 20 fő, vagy osztálybontásban, mint pl. a nyelvi órákon, tág, szabad játéktér megteremtése után üljünk le körben a földre, kis szivacsokra, párnákra vagy szőnyegre. Hívjuk meg a gyermekeket egy olyan játékra, amiben bármit elképzelhetnek, bármik lehetnek, bármivé változhatnak. Meséljük el a játék meséjét, és engedjük, hogy a gyermekek szabadon elképzelhessék, elmozoghassák a játékot.

A játék után megkérdezünk mindenkit, hogyan érezte magát, mivé változott, mi történt vele. Az élménymegosztás után lehetőséget teremtünk arra, hogy a gyermekek lerajzolhassák mindazt, amit szeretnének. A játékfolyamat nagy ereje a személyes rajzi élménymegosztás, amire érdemes különös figyelmet fordítani. A rajzolás után hívjuk magunk mellé egyenként a rajzukat befejezőket, és hallgassuk meg őket, mit rajzoltak, mi történik a rajzukon. Egész mesék, történetek formálódnak a tapintatos kérdések nyomán.

Saját szavakkal

A Varázsjátékok lehetőséget adnak a gyermekeknek teljesítménykényszer nélkül önmagukra figyelni, megfogalmazni a lelkükben megszülető érzéseket, képpé formálva azokat lerajzolni, amiből újra megszülethetnek a mások számára is érthető szavak. E szavak a felnőttnek átadva, a realitásba érkeznek.

A felnőtt a maga valóságos jelenlétével segíti a gyermeket a realitásban megmaradni, aki így egyre nyitottabbá válik, s a felnőtthöz fűződő biztonságos kapcsolatát használja fel, mint mintát, a többiekkel kialakítandó kapcsolathoz. A felnőtt figyelmi terében befogadott szavak, elfogadottságuknál fogva „visszaemelhetők” a saját lélek-térbe, mintegy elfogadva sajátként. A sajátként visszafogadott érzelmek óriási magabiztosságot, önérték-növekedést és legfőképp hitet adnak a gyermek számára, hitet önmagában és a világban. Igazi alternatívái lesznek az agressziónak, a visszahúzódásnak.

„Eredmények”, avagy a minőségbiztosítás biztosítása

Az utánkövetéses vizsgálatok egyértelműen azt támasztják alá, hogy az SZPT folyamatában, a Varázsjátékok bevezetése után ugrásszerűen javul a kognitív területen a fogalmazási készség, a szövegértés és mesélés, a képekben való gondolkodás, a hallott dolgok vizualizálása (intermodális átfordítása), a térbeli látás, a kreativitás, a vizuális kifejezőkészség, a grafikus kifejezésmód szintje, komplexitása.

A jól kialakított játékfolyamatból kialakul egy nyugodt, biztos tanulási folyamat. Lassan megszűnnek a fegyelmezési nehézségek, a gyermekek kipihentek, koncentráltak, összeszedettek, így jobban tudnak figyelni az adott feladatra, és sokkal készségesebbek társaik segítésében. A játékban átélt szimbolikus képek napokra témát adhatnak a rajzoláshoz, a közös játékhoz. Kialakul egyfajta közös nyelv az osztályon belül, ami végtelenül megkönnyíti magát az ismeretátadás folyamatát is.

A gyermekek:

A folyamatban önmaguk is hozzájárulnak saját (kulcs)-kompetenciáik fejlődéséhez (szociális, személyes, kognitív és speciális kompetenciák terén). Megtanulnak „jól” együtt játszani, tanulni. Hozzátesznek önmaguk jól-létéhez, nyitottakká, türelmesebbekké, csendesebbekké, kreatívabbakká, rugalmasabbakká, odafigyelőbbekké válnak, a közösség oszlopos tagjává.

Összegzés

A cikkben azt követtük végig, hogyan érdemes a sajátos nézőpontot igénylő gyermekekkel való kapcsolódásban egy alternatív kötődési mintázatot kialakítani, amiben a gyermekek megélhetnek, és fokozatosan el is fogadhatnak egy újfajta viszonyulási és kommunikációs módot önmagukkal és a környezettel. A biztonságos kapcsolat teremtette potenciális vagy empátiás térben lerakhatják régi fegyvertárukat, és kovácsmester módjára kidolgozhatják új arzenáljukat.

Ehhez a belső „kalandhoz” saját személyiségük reális terében megjelenő, interaktív üzemmódjukat használhatják, melyben az informatika nyelvét használva, a korábban üres mappákat feltölthetik file-okkal, képekkel, árnyalt belső tartalommal. A belső világ kiteljesedése a felnőtt visszatükröző, a gyermeki érzelmeket, vágyakat, gondolatokat elfogadó, azokat „visszaadó” figyelmében válik sajátjává, olyan belső erővé, ami képes változásokat hozni a kapcsolatokban.

Ehhez mutattunk be egy olyan lehetőséget, a Varázsjátékok birodalmát, mely ezt a folyamatot képes katalizálni, képes hatékony, átadható eszközzé válni a pedagógusok kezében.