Majd 20 éve találtam rá a stresszoldó fantáziajátékokra. Meghívtam a gyerekeket játszani, és hosszú ideig csak hallgattam őket, hogyan jó játszani. Tanultam a játék nyelvét, a gyerekek kimondott és kimondatlan szavainak, mozdulatainak, érzéseinek jelentését. Mindeközben formáltam a játékokat, amiket a gyerekek maguk neveztek el Varázsjátéknak. Hamarosan megszületett a játékok koreográfiájának leírása, a tapasztalatok összegzésével pedig maga a módszertan. Komoly (elméleti) alapokra építettem rá a gyakorlatot, amit a könyvben számtalan fotóval és rajzzal próbáltam meg láthatóvá tenni.